Új módszerekkel határozta meg Danyi Pál, mekkora lehetett az infláció az 1945–1946-os hiperinflációs időszakban. A számok nagyok, de vannak náluk nagyobbak…
Háromnegyed százados adósságot törlesztett Danyi Pál, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem egyetemi docense, az ártörténet.hu szakportál alapító szerkesztője, amikor „adattisztítással, számítógépes feldolgozással és pontossággal, új eredményeket bemutatva és egyúttal számos tévhitet eloszlatva” meghatározta, mekkora lehetett pontosan az infláció az 1945–1946-os magyar hiperinflációs időszak csúcsán.
A korszak lezárultával ugyanis nem történt meg a fogyasztói árak inflációjának pontos kiszámítása, mert a forint bevezetése kötötte le a figyelmet és az erőforrásokat. Rengeteg nyers adat áll ugyan rendelkezésre a korabeli forrásokból, de ezekben számos pontatlanság és ellentmondás van a naponkénti mérések követelménye és a korabeli számítási korlátok miatt – írja Danyi Pál a Statisztikai Szemle 100. évfolyamának 12. számában megjelent, „Az 1945–1946-os hiperinfláció mértékének kritikai újraszámítása” című tanulmányban.
A cikket jó szívvel ajánljuk a gazdaságtörténet iránt érdeklődő olvasónak, ehelyütt megelégszünk a „spoilerezéssel”. A szerző az eredmények alapján arra következtet, hogy az 1946-os hiperinfláció mértéke – a bevett vélekedéssel ellentétben – nem a legmagasabb a történelemben, a 2008-as zimbabwei infláció túlszárnyalta.
Mit jelent ez a számok nyelvére fordítva? Az 1946. júliusi magyar átlagos infláció 439 000 000 százalékra tehető, a naponként számított értékek legmagasabbika, a július 13-i érték pedig 2 815 000 000 százalék. Mindkét adat „alulmarad” a 2008 őszi, zimbabwei mutatókkal való összevetésben: az afrikai országban a havi csúcs az októberi 690 000 000 százalék, a napi pedig a november 14-i 79 000 000 000 százalék volt. A „bronzérmes” adatokért nem kell olyan távolra tekintenünk: 1994 januárjában Jugoszláviában 313 000 000 százalékkal voltak átlagosan magasabbak a fogyasztói árak, mint egy évvel korábban.
