2010 és 2020 között a lakásárak uniós átlagban 25,0, az albérleti díjak 14,2 százalékkal emelkedtek.
2010 eleje és a 2011 második negyedéve között a lakásárak és az albérleti díjak ugyanúgy mozogtak az Európai Unióban. 2011 második negyedéve óta azonban más mintázatot követnek: míg a bérleti díjak folyamatosan emelkedtek, a lakásárakat inkább az erős fluktuáció jellemezte.
2011 második negyedéve és 2013 első negyedéve között a lakásárak meredeken csökkentek, majd 2013-ban és 2014-ben relatíve stabilak maradtak. 2015 elején aztán gyors emelkedés vette kezdetét, azóta pedig a lakásárak sokkal gyorsabb ütemben emelkedtek, mint az albérleti díjak.
Ez a folyamat „végeredményén” is látható: 2010 és 2020 második negyedéve között uniós átlagban a lakásárak 25,0, az albérleti díjak 14,2 százalékkal emelkedtek.
Tagállamok szerinti bontásban természetesen árnyaltabb a kép. A szóban forgó időszakban a lakásárak 16 tagállamban emelkedtek nagyobb mértékben az albérleti díjaknál. A lakásárak 23 tagállamban emelkedtek, a legnagyobb mértékben (100,5 százalékkal) Észtországban, Luxemburgban (85,8 százalék), Lettországban (77,3 százalék) és Ausztriában (75,9 százalék). Csökkenésről az Eurostat friss jelentése négy (mediterrán) tagállamban számol be: Görögországban (a görög jegybank 2019-es becslése szerint) 31,0 százalékos, Olaszországban 13,2, Spanyolországban 5,6, Cipruson 3,0 százalékkal csökkentek átlagosan a lakásárak.
Az albérleti díjak másik, stabilan emelkedő pályán mozogtak. 2010 és 2020 között két tagállamban csökkentek (Görögországban 25,2, Cipruson 4,2 százalékkal), 25 tagállamban viszont emelkedtek. Az első ebben a „versenyben” is Észtország, 135,8 százalékos díjemelkedéssel, majd a 105,4 százalékos litván és a 62,3 százalékos ír mutató következik.
