A munkavégzés helyének szabad megválasztása a régióhatárok átlépését is jelentette az EU-ban.
Nem is olyan régen, 2018-ban az Európai Unió tagállamaiban alkalmazott (15–64 éves) személyek 6 százaléka, azaz 193 millióból 12 millió fő nem abban a régióban dolgozott, ahol élt – olvasható az Eurostat friss összefoglalójában.
A régiók szerinti felosztás magyarországi egységei (zárójelben az adott régió megyéi):
- Észak-Magyarország (Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Nógrád)
- Észak-Alföld (Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmár-Bereg)
- Dél-Alföld (Bács-Kiskun, Békés, Csongrád)
- Közép-Magyarország (Pest, Budapest)
- Közép-Dunántúl (Komárom-Esztergom, Fejér, Veszprém)
- Nyugat-Dunántúl (Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala)
- Dél-Dunántúl (Baranya, Somogy, Tolna)
Ingázónak azt tekintik a statisztikusok, akik az adott időszakban (azaz 2018-ban) hetente legalább egyszer egy másik régióba utaztak, mivel ott volt a munkahelyük.
A tagállamok közül a legtöbb ingázót Belgiumban regisztrálták, ahol a munkavállalók 21 százaléka más uniós régióban dolgozott. Hollandiában is 16 százalékos volt az ingázás, de 10–11 százalék körüli a magyar, az osztrák, a dán, a német és a litván mutató is.
Régiós szinten is Belgium az első: Brabant Wallon munkavállalóinak 47, Vlaams-Brabant munkavállalóinak pedig 40 százaléka ingázott 2018-ban. Pest megye 39 százalékkal – a hollandiai Flevolanddal egy szinten – került fel a képzeletbeli dobogóra; Burgenland 37 százalékkal van a „pontszerzők” között.
Az ingázás magasabb szintje, amikor a munkavállaló egy másik országban dolgozik. 2018-ban az Eurostat adatai szerint ez a 15–64 éves munkavállalók mindössze 1 százalékára (2 millió főre) volt igaz: ennyien dolgoztak rendszeresen anyaországuk határain túl.
Szlovákia a rekorder: az ország munkavállalóinak 5 százaléka dolgozott más uniós tagállamban. Luxemburgban ez az aránya 4, Dániában, Horvátországban és Észtországban 3 százalék volt.
