Az uniós fővárosok régiói közül Budapesten a legmagasabb az 1000 négyzetkilométerre eső autópályahossz.
2020 nyarán az utazásokra még rányomja bélyegét a koronavírus-járvány, úgy a hivatalos korlátozások, mint az önkéntes óvintézkedések következtében. Az utazást tervezők feltehetően a lakóhelyükhöz közelebb eső, autóval is megközelíthető desztinációkat részesítik majd előnyben. A legkényelmesebb természetesen az autópályákon való közlekedés, így fontos szempont lehet, hogy egy-egy régió ebből a szempontból miként „teljesít”.
Egy régió „autópálya-infrastruktúrájának” jó mérőszáma az egységnyi területre eső autópálya-kilométer, azaz a régióban haladó összes autópálya hosszának és a régió területének hányadosa. Ez a mutató – érthető módon – a fővárosok, a nagy ipari központok, illetve a legfontosabb kikötők környékén a legmagasabb.
A legtöbb európai fő-, illetve nagyváros körül autópálya-körgyűrű halad, így az autópálya-sűrűség uniós ranglistáját ilyen régiók vezetik. A fővárosok között az első helyen az Eurostat adatai szerint Budapest végzett: a magyar főváros tágabb környékén 1000 négyzetkilométerre 120 kilométernyi autópálya jut. A képzeletbeli dobogóra Bécs (109km/1000km2) és Madrid (96km/1000km2) fért fel, majd Prága és Berlin következik (mindkettő 91 km/1000km2).
Az autópálya-sűrűség a terület növekedésével általában csökken, ezért fordulhat elő, hogy – például – Bécs viszonylag kis méretű régiójának a mutatója nagyobb, mint a francia fővárost is magába foglaló Île-de-France-é, holott Párizs autópálya-hálózatának összhosszúsága természetesen nagyobb, mint az osztrák fővárosé.
A nagy észak-európai kikötők környékén a fentieknél is nagyobb számokkal találkozhatunk: a németországi Bremerhaven régiójában 205, a hollandiai Rotterdam régiójában 127, Hamburg környékén pedig 114km autópálya jut 1000 négyzetkilométerre.
Az autópálya-sűrűség természetesen azokban a régiókban is nagy – így például Németország szinte egész területén –, ahol a tranzitszállítások volumene jelentősen meghaladja az átlagot.
A szigeteken az autópálya-sűrűség viszonylag alacsony, hiszen ezek a régiók általában nem érhetők el közúton. Kivételt jelentenek a Kanári-szigetek, ahol a mutató viszonylag magas, 37km/1000km2.