A gazdasági ágazatok között a mezőgazdaság a leginkább kiszolgáltatott az időjárás viszontagságainak; a tavasz közeledtével a gazdálkodóknak nem csak a fagykárral, hanem a tavaszi aszályok és belvizek problémájával is meg kell küzdeniük.
Noha aszály alatt ösztönösen a nyári szárazságra asszociálunk, az éghajlatváltozás hatásainak következtében egyre gyakrabban kell szembenéznünk tavaszi aszállyal. Olyannyira jellemző ez a probléma, hogy az elmúlt három esztendőben fokozottan érintette a magyar vidéket.
Hazánk átlaghőmérséklete a klímaváltozás következtében 1900 óta több mint 1 Celsius-fokkal nőtt, ami rendszertelenebb és kiszámíthatatlanabb csapadékeloszlást eredményezett. Egyre jellemzőbbé váltak a rövid idő alatt lezúduló nagy mennyiségű csapadékok és az aszályos időszakok is.
A Magyarországon termesztett kultúrák esetében a tavaszi vízellátás kiemelt jelentőségű. Ha az adott terület hosszú hetekig érdemi csapadék nélkül marad, akár komoly terméskieséssel kell számolni. Amikor a búza a bokrosodás, a repce pedig a szárba indulás időszakában van, a megfelelő mennyiségű csapadék nélkülözhetetlen. A tavaszi vetésű kultúrák esetében sem sokkal szerencsésebb a helyzet, hiszen a gazdák kénytelenek arra várni, hogy a magágy elkészítéséhez szükséges megfelelő csapadék hulljon.
Az aszályok rámutatnak arra, hogy a magyar agráriumnak visszatartó vízgazdálkodásra, a talajt és a biológiai sokféleség megőrzését segítő mezőgazdaságra kell áttérnie, illetve a vizek jelenlétéhez igazodó területhasználatot kell kialakítania. A Természetvédelmi Világszövetség állásfoglalása szerint a koronavírus-járványt követően a gazdaság újraindítása klímabarát pályán kell megtörténjen.
Fontos látni az összefüggést az aszálykárok mérséklése és a belvíz között. A belvizekre elsősorban az aszálykárok mérséklésre felhasználható, helyben rendelkezésre álló erőforrásként érdemes tekinteni, nem pedig természeti csapásként. Szerencsére hazánk adottságai kifejezetten kedvezőek ahhoz, hogy felkészülhessünk a 21. század csapadékhiányára.
Magyarország több ezer négyzetkilométernyi mélyártéri területtel rendelkezik, ahova biztonságosan kivezethetők a megáradt folyók többletvizei. Ez a vízmennyiség a hasznosított talajvízzel együttesen az aszálykárok jelentős mérsékléséhez járulhat hozzá. Ennek érdekében a belvizek jelenlétéhez kell alakítani a gazdálkodást, illetve hatékony tájhasználatot kell kialakítani az ártereken.
