A szántóföldi növénytermesztés legnagyobb kihívása a klímaváltozás

A szántóföldi növénytermesztés legnagyobb kihívása a klímaváltozás

Noha a klímaváltozás következtében tapasztalt jelenségek értelmezésében a mai napig nem létezik konszenzuson alapuló elfogadott tudományos álláspont, megkérdőjelezhetetlen, hogy a fokozott emberi tevékenység nagymértékű hatással van a légkörre, illetve a légkörrel összefüggésbe hozható természetes folyamatokra.

A klímaváltozás legfőbb indikátora a népességnövekedés, illetve a környezeti hatásokat figyelmen kívül hagyó iparosodás. Az ezek által keletkező magas károsanyag-kibocsátás olyan légköri folyamatokat képes beindítani, ami az időjárásunk megváltozását is eredményezi.

A klímaváltozás hatásainak csökkentése érdekében a kormányok szintjén kell törekednünk a klimatikus rendszer megváltozását okozó környezetkárosító gázok kibocsátásának mérséklésére, illetve alkalmazkodnunk kell az antropogén (emberi tevékenységtől függő) hatásokhoz. Az éghajlatváltozás következtében fellépő kedvezőtlen időjárási körülményekhez kizárólag az ágazatok szervezett és konstruktív együttműködésével alkalmazkodhatunk.

A gazdaság összes ágazata közül az egyik leginkább kitett a mezőgazdaság, azon belül is kiemelten érintett a szántóföldi növénytermesztés. A hőmérséklet szélsőértékei, illetve a megváltozott csapadékmennyiség és annak eloszlása a gazdálkodás strukturális változását kényszerítheti ki. A jellemzően magasabb tavaszi átlaghőmérséklet a vetési és fenológiai (egyedfejlődési) fázisokat korábbi időpontra helyezi, illetve rontja a téli nyugalmi állapot feltételeit.

A gazdálkodók igyekeznek kivédeni a negatív hatásokat; ezt elsősorban a vetések pontosabb ütemezésével és az eredményesebb fajták használatával tehetik meg, ugyanakkor attól kell tartani, ha folytatódik a hőmérséklet drasztikus emelkedése, a nem is olyan távoli jövőben a negatív hatások egyre kevésbé lesznek megelőzhetők.

Egyelőre nem lehet pontosan megmondani, hogy a klímaváltozás negatív hatásai milyen mértékben befolyásolják a gabonák, a fehérje- és olajnövények termesztésének lehetőségeit. Abban viszont általános egyetértés mutatkozik, hogy üzemszintű megoldásokra van szükség; biztosítani kell a gazdák adaptációs lehetőségeit, amivel a profitképes gazdálkodás fenntarthatóságát eredményezi. A környezeti hatások nem kerülhetők ki, de a hozzájuk való alkalmazkodás lehetséges.

Copyright @ KAVOSZ Minden jog fenntartva