A „szinglikről” szóló kutatási eredmények egy része megerősíti, más részük viszont cáfolja az egyedülállókra vonatkozó sztereotípiákat.
Rövid Irén, a Területi Statisztika c. folyóirat 60. évfolyam 2. számában megjelent, „Olyan jó egyedül? – A szinglik érzelmi állapota, élettel való elégedettsége a 2016. évi mikrocenzus adatai alapján” című tanulmányában a szingliken belül két korcsoportot különböztet meg, a 20–39 és a 40–49 éveseket, előbbieket fiatalabb, utóbbiakat idősebb szingliknek nevezi. A szinglik közé pedig azokat a nőtlen, hajadon családi állapotú, egyedül élőket sorolja, akiknek nem volt se élettársuk, se gyermekük. (A szerző bemutatja a szakirodalomban létező további definíciókat is.)
A tanulmánynak a szinglik „élettel való elégedettségére” vonatkozó megállapításai többnyire alátámasztják azokat a megállapításokat, amelyekre a témával foglalkozó korábbi kutatások jutottak. A szinglik mindkét csoportja elégedetlenebb volt az életével, illetve ritkábban érezte magát „mindig vagy többnyire boldognak”, gyakrabban magányosnak, mint a velük egykorú, házas családi állapotúak. Ha viszont a 16 éves és idősebb népességhez viszonyítunk, akkor a szinglik közül a 20–39 évesek az átlagosnál elégedettebbnek, boldogabbnak számítottak, amit a személyes kapcsolataikkal való elégedettségük is befolyásolhatott. A 40–49 évesek ezzel szemben elégedetlenebbek voltak, illetve ritkábban érezték magukat boldognak, mint az országos átlag.
A szerző egy korábbi, a Területi Statisztika c. folyóirat 58. évfolyam 3. számában megjelent, „Pillanatfelvétel a szinglikről – A szinglik általános és területi jellemzői a népszámlálási adatok alapján” című tanulmányában már ismertetett a magyar szinglikre vonatozóan néhány fontos statisztikai adatot.
A népszámlálási adatok azt mutatják, hogy 2011-ben közel 201 ezren tartoztak a szinglik közé, csaknem 62 ezerrel többen, mint 2001-ben. A médiában elterjedt képpel ellentétben a szinglik többsége férfi volt. Településtípusonként is adódtak különbségek abban, hogy a 20–39 éves nőtlen, hajadon családi állapotú korcsoport hány százaléka számított szinglinek. A 2011. évi népszámlálás adatai alapján arányaiban a legtöbb szingli a fővárosban és a megyeszékhelyeken, a legkevesebb a községekben élt. Néhány kisebb lélekszámú Borsod-Abaúj-Zemplén, valamint Nógrád megyei település után Budapesten volt a legnagyobb a szinglik aránya a vizsgált korcsoporton belüli, a legkisebb pedig az aprófalvas településszerkezetű országrészekben.
