2019-ben az Európai Unióban működő, legalább 10 főt foglalkoztató vállalkozások 21 százaléka rendelkezett biztosítással az informatikai és kommunikációs rendszerét érintő nemkívánatos eseményekre, a magyar ráta messze elmarad az uniós aránytól.
Az Eurostat által közzétett friss adatsor szerint a biztosításkötési hajlandóság a cégmérettel együtt növekszik. A kisvállalkozásoknál az arány 20 százalék, a közepes méretű cégeknél 28, a nagyvállalatoknál 35 százalékos. (A kisvállalkozások itt a 10–19, a középvállalkozások az 50–249, a nagyvállalatok pedig a legalább 250 főt foglalkoztató cégek.) A ráta emelkedését magyarázza egyrészt az, hogy a vállalatmérettel együtt növekszik a biztonsági események kockázata, másrészt az, hogy a nagyobb cégek büdzséje könnyebben megengedi a biztosítással járó plusz kiadásokat.
A szóban forgó biztosítások tekintetében az egyes tagállamok vállalatai között hatalmasak az eltérések. Míg Dániában a (legalább 10 főt foglalkoztató) cégek 56 százaléka rendelkezett „IKT-biztosítással” (IKT: információs és kommunikációtechnológia), Írországban, Franciaországban és Svédországban pedig egyaránt 39 százalékuk, addig Bulgáriában ez az arány mindössze 3, Litvániában, Magyarországon és Szlovéniában pedig 4 százalék volt 2019-ben.
Ha az IKT-biztonsági intézkedések összességét tekintjük, akkor valamivel kedvezőbb a kép. Az unióban működő cégeknek mindössze 8 százaléka számolt be arról, hogy egyetlen ilyen eszközzel sem él. A leggyakoribb intézkedés a szoftverek és az operációs rendszerek naprakészen tartása (82 százalékos rátával), a vállalkozások 76 százaléka rendszeresen elmenti adatait és ugyanannyi arányban ügyelnek a jelszavak biztonságára is. A cégek 65 százaléka rendszeresen ellenőrzi a rendszerhez való hozzáférést, de az adatok, dokumentumok és e-mailek titkosítására már csupán 38 százalékuk fordít (pénzt és) energiát, biometrikus azonosítást pedig csupán 10 százalékuk alkalmaz.
