A koronavírus-járvány miatt sokan elveszítették munkájukat, az állástalanná válóknak azonban csak egy része számít „hivatalosan” munkanélkülinek.
Az Eurostat legfrissebb adatai szerint 2020 áprilisában 6,6 százalékos volt a munkanélküliségi ráta, alig több, mint a februárban és márciusban, amikor egyaránt 6,4 százalékot mért az unió statisztikai hivatal.
A munkanélküliség a legtöbb tagállamban emelkedett február és március között, de nem kiugró mértékben, a legtöbb esetben 1–2 százalékponttal. Finnországban például stagnált, Lengyelországban csökkent a ráta.
Hasonló volt a helyzet Magyarországon is: a KSH arról számolt be, hogy áprilisban 4,1 százalékos volt a ráta, 0,5 százalékponttal magasabb, mint márciusban és mindössze 0,7 százalékponttal magasabb, mint egy évvel korábban.
Mindez szöges ellentétben áll a hírekkel, amelyek a munkájukat elveszítő, az iménti adatokhoz képest jóval nagyobb tömegekről szólnak. Az eltérést nem statisztikai manipuláció okozza: a „munkanélküli” definíciójából és a járvány okozta helyzet specialitásából ered.
Az Eurostat jelentése is hangsúlyozza: a statisztika a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (International Labour Organization, ILO) meghatározásán alapul, amely szerint – egy adott időpontban, azaz amikor a kérdést felteszik – az számít munkanélkülinek, akinek (i) nincs munkája, de (ii) a megelőző 4 héten aktívan keresett munkát és (iii) 2 héten belül munkába is tud állni. Akinek van munkája, az nyilván nem számít munkanélkülinek, de akinek nincs, az sem feltétlenül. Nyilvánvalóan nem munkanélküliek a tanulók és a nyugdíjasok, akik nem keresnek aktívan munkát (ők munkaerő-piaci szempontból „inaktívak”), de azok az egyetemisták sem, akik már „körülnéznek” az álláspiacon, ugyanakkor csak tanulmányaik végeztével tudnak majd munkába állni.
A (ii) vagy a (iii) feltételt firtató kérdésre a járvány idején sokan azért feleltek nemmel, mert kapcsolataik megszűnése miatt nem tudtak „aktívan” munkát keresni, vagy kerestek ugyan, de 2 héten belül nem tudtak volna munkába állni (mert például a gyerekeikkel kellett otthon maradniuk). Ők „hivatalosan” nem számítanak munkanélkülinek, de a válság elmúltával – amint „aktivizálják” magukat – azzá válhatnak.
Erre utalnak a KSH által közzétett számok is: az állástalanokká válók száma áprilisban az előző hónaphoz képest mintegy 73 ezer fővel növekedett. Közülük azonban „csak” 19 ezer fő lett a hivatalos definíció szerint munkanélküli, 54 ezren az inaktívak számát növelték.
