Számos teória tesz különbséget a főnök és a vezető között. A menedzsmentfilozófia szerint két különböző szerepkörről van szó, talán éppen ezért sokszor abba a hibába esünk, hogy a jó és a rossz „harcaként” mutatjuk be őket.
Ma már egyre inkább meghatározó az a vélemény, miszerint egy jól működő vállalatnak mindkettőre szüksége van; a főnök jellemzően a hard struktúrákra helyezi a hangsúlyt, míg a vezető elsősorban a soft skill-ek erősítésére és hasznosítására fókuszál. Nem meglepő, hogy a vezetői szerepkör általában nagyobb népszerűséggel jár a dolgozók körében.
Adódhat a kérdés, hogy a főnök és a vezető törvényszerűen két alkalmazottat jelent az ágazat és a társosztály életében, vagy pedig mindkét szerepkörre alkalmas lehet egyazon személy. Mivel a jól működő vállalati struktúra megköveteli a főnöki és a vezetői erényeket is, ezért az egyensúly megteremtése mindenképpen szükséges. Erre egyazon személy is alkalmas lehet abban az esetben, ha képes biztosítani a vállalat rövidtávú céljait, illetve képes segíteni a dolgozók közép- és hosszútávú fejlődését. A személyes fejlődés a legjobb ellenszere lehet a kiégésnek, így a vezetői attitűd nagyon komoly szerephez juthat a dolgozók megtartását célzó versenyben is. Nem mellesleg a „megoldás központú” munkakörnyezet megteremtése szintén javíthatja a dolgozók kötődését.
Sok HR szakember úgy véli, hogy a vezetői eszköztárban a soft és a hard elemeknek is meg kell jelenniük, tehát egy vezetőnek képesnek kell lennie kicsit főnöknek és vezetőnek is lenni.
A vezetői szerepkör magától a vezetőtől is komoly fejlődést vár el; az egészséges énkép kiváló kiindulási alap, aminek birtokában levonhatók a következtetések az erősségekről, a gyengeségekről és a személyes fejlődés lehetőségeiről. A vezetővé válás tulajdonképpen egy folyamat, ahol tudatosságra van szükség. A vezetőnek időről időre – lehetőleg meghatározott időközönként, például évente vagy félévente – fel kell mérnie a saját fejlődését; ennek érdekében sorra kell mérnie a célkitűzések és a teljesülések viszonyát, illetve meg kell határoznia a személyes fejlődését szolgáló újabb céljait.
A vezetőnek tudatosan kell alkalmazkodnia a munkahelyi és a magánéleti kihívásaihoz annak érdekében, hogy biztosítsa a fejlődésének feltételeit.
