Noha a Kárpátok által övezett medencében viszonylagos biztonságban érezhetjük magunkat a természeti katasztrófákkal szemben, a globális felmelegedés hatásai nem kerülik el hazánkat sem; sőt, a Kárpát-medence felmelegedése gyorsabb ütemű a világátlagnál, ami a szélsőséges időjárási körülmények mind gyakoribb megjelenését vetíti előre.
A klímaváltozás ütemének lassítása és megállítása globális feladat, ugyanakkor nélkülözhetetlen a lokális folyamatok kidolgozása. Magyarország jelentős területei egyszerre vannak kiszolgáltatva az aszály, a belvíz és az árvíz veszélyének. A természeti kockázatok hatást gyakorolnak az ott élő emberek mindennapjaira, az ökoszisztémára, az infrastruktúrára és nem mellesleg a mezőgazdaság teljesítőképességére is.
Egyértelműen kijelenthető, hogy olyan integrált rendszerekre van szükség, amelyek a víz elvezetése helyett annak megtartását teszik lehetővé. A LIFE-MICACC („Az önkormányzatok integráló és koordináló szerepének megerősítése az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás érdekében”) projekt keretein belül számos sikeres megoldás született; a feladat ezek kiterjesztése lenne, hogy a veszélyeztetett területeken lakó közösségek részesüljenek a járulékos hasznokból, valamint javuljon Magyarország víz- és élelmiszerbiztonsága.
Noha hazánk területén az éves csapadékmennyiség jelentős mértékben nem változott, annál meghatározóbb annak éven belüli eloszlása. Az utóbbi években megfigyelhettünk a normálistól eltérően kifejezetten aszályos és kifejezetten csapadékos hónapokat. Az éghajlatmodell szerint a nyarak egyre forróbban és szárazabbak, a telek egyre csapadékosabbak lesznek. Ez kritikus veszélyt jelent a mezőgazdaságra, hiszen a növények épp a vegetációs időszak alatt jutnak majd kevesebb vízhez. Ráadásul a rövid idő alatt nagy mennyiségben lehulló csapadékok kevésbé képesek feltölteni a talaj természetes vízkészleteit, mint a hosszasan tartó csendes esőzések.
A folyók szabályozása óta az ország az árvizek és belvizek gyors elvezetésére rendezkedett be, ami az éghajlatváltozás függvényében rossz gyakorlatnak bizonyult. Ráadásul a jelenlegi rendszerek nem alkalmasak az egyre szélsőségesebb csapadékmennyiséggel, árvizekkel és aszályokkal szembeni védekezésre, ezért nélkülözhetetlen a határozott paradigmaváltása vízgazdálkodásban. Olyan természetalapú integrált rendszerekre van szükség, amelyek helyreállítják és megőrzik a talaj, az erdők, a gyepek és a vizes élőhelyek vízmegtartó tulajdonságát.
