Széchenyi István, a Széchenyi Kártya névadója

Széchenyi István gróf nagybirtokos, a magyar liberális nemesi mozgalom elindítója 1791. szeptember 21-én született Bécsben. Apja Széchényi Ferenc gróf a Magyar Nemzeti Múzeum alapítója, anyja a Georgikont alapító Festetics gróf leánya Julianna volt. 1809-től részt vett a Napóleon elleni háborúban, 1826-ig a császári hadsereg tisztje.

Életére és munkájára nagy hatással volt Wesselényi Miklóssal 1821-ben kezdődő barátsága, akivel beutazta Európát, a kisázsiai partokat, hazatérve pedig Magyarországot és Erdélyt.

Az utazásai során látottak és tapasztaltak arra ösztönözték, hogy hazája elmaradott állapotán segítsen, s erre megnyerje nagybirtokos osztálya tagjait.

Először lótenyésztéssel foglalkozott, 1822-től lóversenyeket rendezett, és 1825-ben létrehozta az Első Lótenyésztő Egyesületet. Az 1828-ban megjelent első könyve címe a Lovakrul.

Részt vett az 1825-27. évi országgyűléseken, ahol egy évi jövedelmét ajánlotta fel egy létrehozandó tudós társaság céljaira, ezzel megvetette a Magyar Tudományos Akadémia alapjait. Az országgyűlés ideje alatt Pozsonyban kaszinót szervezett, amely az 1827-ben megalapított pesti Nemzeti Kaszinó elődje volt. Célja az volt, hogy elősegítse a főurak nemzeti alapon történő politikai állásfoglalásának kialakulását.

1830-ban írta meg a kor legnagyobb hatású könyvét a Hitelt. A felvázolt program az árutermelés növekedésében érdekelt birtokos rétegek korszerűbb gazdálkodásához szükséges tőke hiányát, illetve ennek okait tárta fel és a magyarországi hitelviszonyok megjavítását követelte. Élesen bírálta az ősiséget, a feudális viszonyok felszámolását hirdette. A művet ért számos bírálatra 1831-ben a Világ, majd 1833-ban a Stadium című könyvvel válaszolt.

Széchenyi nagy részt vállalt a gyakorlati tevékenységből is, 1830-tól több gazdasági vállalkozást szervezett, pl. 1831-ben a Duna Gőzhajozási Társaság, 1837-ben pesti Hengermalom, 1841-ben Pesti Magyar Kereskedelmi Bank alapításában működött közre.

1833-tól királyi biztosként irányította az Al-Duna szabályozását, 1836-tól a Lánchíd építését. Kossuth 1841-ben megindult lapja, a Pesti Hírlap Habsburg ellenes vonalát kezdettől veszedelmesnek tartotta, ez ellen írta 1841-ben A’ Kelet Népe című röpiratot. 1843-tól a Jelenkor című lapban, majd az 1847-ben megjelent Politikai Programm Töredékek-ben támadta Kossuth politikáját.

1848-ban belső kétségeitől függetlenül vállalta a forradalmat és a megalakuló magyar kormányban a közmunka- és közlekedésügyi miniszteri tárcát.

Az egyre zavarosabb politikai helyzet, a fegyveres harc rémképe idegrendszerét felőrölte; 1848 szeptemberében a döblingi elmegyógyintézetbe került, ott élt haláláig.

1857-ben kísérelte meg újból papírra vetni gondolatait. A Nagy Magyar Szatíra kéziratban maradt, de lényeges gondolatait felhasználta a kormány által sugalmazott és a Bach-rendszer eredményeivel dicsekvő röpiratra írt válaszában. A mű 1859-ben jelent meg névtelenül, Londonban  Ein Blick... címmel.

Az ezután következő rendőri vizsgálatot és fenyegetéseket már nem tudta elviselni, és 1860. április 7-ről 8-ra virradó éjjel öngyilkos lett.

Hitel

Mottó: "A jó hazafi egyszersmind jó gazda is lehet, s kell is lennie,

mert csak a takarékos és jó rendű lehet közönségesen hasznos

s nemcsak lármázó hazafi.

(Széchenyi: Hitel)

A Hitel tartalma és útmutatásai

Birtokainak modernizálása céljából 1828-ban Széchenyi 10000 forintos kölcsönért folyamodott egy bécsi bankházhoz, de kérését elutasították. E személyes élményétől vezéreltetve kezdte vizsgálni a magyar gazdasági és politikai állapotok összefüggéseit, és adta közre 1830 elején a Hitelt, amellyel az érdeklődés közzéppontjába került.

Megállapítása, hogy a magyar földbirtokos szegényebb mint lehetne. A felvirágzáshoz vezető utat csak akkor lehet végigjárni, ha mellőzik az elavult feudális rendszert, a több évszázados, még mindig védelmezni kívánt jogintézményeket.

A földnek nincs igazi értéke, mert nem lehet eladni: a bank nem nyújt hitelt, mivel nem szerezheti meg a nemesi birtokot; akadályozza ezt az ősiség törvénye, és - ha a rokonok mind kihaltak volna - a koronára háramlás joga.

További akadálya a földbirtok szabad adásvételének, hogy azokon kilencmillió jobbágy ("minden terhek türelmes viselője") él és dolgozik odaláncolva, teljes jogfosztottságban.

Széchenyi által javasolt megoldás: el kell törölni az ősiséget, a fiskalitást, sőt attól sem kell visszarettenni, ha a hitelezők dobra verik néhány könnyelmű nemes birtokát.

Meg kell szüntetni a jobbágy és a földesúr függő viszonyát. A modern nagybirtokot nem lehet korszerűtlen, Európa fejlettebb országaiban már rég elfeledett robotmunkára alapozni.

("Se bot, se vessző nem hozott még egy országot is virulásra...").

De el kell törölni a dézsmát és a kilencedet is, mert megölik a jobbágy szorgalmát. Korszerűsíteni kell a közlekedést, szabályozni a folyókat, jó utakra van szükség, meg kell szüntetni az elavult céhrendszert.

Széchenyi a feudális rendszer felszámolását célzó programját az udvarral egyetértésben akarta végrehajtani: ha valaki Algériába vetődne, ott nem "a tengernyi rablás ellen kelne ki, és nem a Dey (az uralkodó) háremét akarná egy nőre szállítani", mert "maga tán egy fejhosszal rövidülne meg". Ezért itthon a Habsburg Monarchia keretei között ne a bécsi udvar abszolutizmusában keressük a hibát, hanem fel kell mérnünk azt a mozgásteret, amely idehaza adottnak vehető.

"Hazánk előmenetele és felemelkedése legfőbb gátjai mi, tehetősebb nemesek vagyunk". Önkritikára, reális látásmódra biztatja nemzetét; e célokat csak a "közértelmesség" terjesztésével lehet elérni. Ezért tör lándzsát a "kiművelt emberfők" számának növeléséért.

A könyv zárómondata szállóigévé vált: "A múlt elesett hatalmunkból, a jövendőnek urai vagyunk. Sokan azt gondolják, Magyarország volt, én azt szeretném hinni: lesz!"

(Bertényi Iván-Gyapay Gábor: Magyarország rövid története)

 

Letölthető anyagok:

Gróf Széchenyi István Hitel című műve

Gróf Széchenyi István Stádium című műve